Szolouhin Vlagyimir. A szépséges Adigené

Budapest: Mora; Uzhgorod: Karpaty, 1981. - 210 ol. — ISBN: 963-11-2743-5.Translation into Hungarian based on the book: Soloukhin Vladimir. Beautiful Adygene. M.: Soviet writer, 1976. Fordította: Takács Anna, Papp Mária."Tehát mi is történik velünk? Valóban beteljesül az álom? Most már csak egészen keveset kell a hegyoldalon felfelé mennünk jégcsákányra támaszkodva, felegyenesedni és lélegzetet venni pedig már tényleg a csúcson fogunk? Ha a nyomokat a hóban lépcsőfokoknak tekintjük, akkor hátra van még körülbelül… meg lehet saccolni, amennyiben hozzám legközelebb esik tíz-húsz nyom. Háromszáz-négyszáz lépcsőfok van hátra. Most, még ha nagy hibát követnénk is el, akkor akár kúszva, akár csak a karunkon vagy a fogaink és az állunk segítségével is, de… Nálam még minden rendben: visznek a lábaim. Sőt kissé egyenletesebben is szedem a levegőt, mint nemrégen a lejtőn. A szememet nem homályosítja el a köd. Igaz, hogy a fejemben viszont finoman csilingel valami. Az oxigén mégiscsak nagyon kevés itt a légzés, még inkább a fokozott légzés számára. De a csilingelés semmiség. Folyhatna az orrom vére is, de mindegy, mert akkor is felmennék a csúcsra. Amint ezt alpinisták kézikönyve is írja: Ha az ember feljut a csúcsra, nemcsak a csúcs szoros közelsége tölti el elégedettséggel… A hókupola sötétkék égbolton vezető körvonala, mely mostanáig hívogatott engem a maga magasából, hirtelen minden lépéssel lejjebb ereszkedett, és a horizont egyre alacsonyabb régióit tárta fel előttünk. Aztán a kupolasziluett mögött kirajzolódott a hegyi látóhatár fogazott vonala, majd még négyszerte mélyebbre süllyedve feledte szemünknek az alattunk elterülő, számos csúcsával, gleccserével, cirkuszával és sziklafalával tisztán látható Teinsan havasi birodalmát. Az utolsó négy lépést tettem meg".